GYEREKEKNEK ÉS FELNÖTE SZÁMÁRA

sütni! Majd megtanítanám én a feleségemet,

 csak ne sütne nekem jó kenyeret!
Hazament az ördög, s otthon jól elverte a

 feleségét, amiért nem süt jó kenyeret.
De hiába verte, azután sem sütött jobbat.
Egy hét múlva, kettő múlva, ismét elmentek

cséplőbe, a szegény ember meg az ördög.

 Most már rozsot csépeltek. Mikor osztásra

került a sor, azt mondta a szegény ember:
- Na, komám, most válaszd te a kisebb csomót,

 legyen a nagy az enyém. - Az ördög beleegyezett

a bolond fejével. Pedig hát úgy van az, hogy a rozsnál

kisebb a pélyvás csomó, mint a tiszta rozs. Éppen fordítva,

 mint a búzánál.
Bezzeg hogy az ördög felesége megint olyan

 kenyeret sütött, hogy a kutya sem ette meg.

 Mérges volt az ördög, s úgy elverte a feleségét,

 hogy az szegény feje sohasem felejtette el.
Harmadszor is elmentek csépelni. Most már elegy

búzát kaptak, de ennél is a polyvából lett a nagyobb

 csomó. Az ördögnek mintha kezdett volna már

 megjönni az esze, s azt ajánlotta:
- Tudod mit, komám, osszuk kétfelé mind a két csomót.
A szegény ember beleegyezett, de a nagy csomóból

ott hagyta a részét, s csak a kicsit vitte haza. Az ördög

mind a két csomóból hazavitte a részt, de először a

 kisebbikből süttetett kenyeret.
S hát milyen kenyér lett belőle! Jobb a kalácsnál.

Még a király is megehette volna. Most már látta az

 ördög, hogy a szegény ember rászedte, de csúnyán.

 Szégyenlette is a dolgot erősen. Olyan nagyon szégyellte,

 hogy többet nem is mert a szegény ember felé menni.
Azóta kerüli az ördög a szegény embert. Mondja is a példaszó:
"A szegény embert még az ördög is kerüli!"